fragmentumok

ha nem csak vörösborom lenne, amit utálok

és nem üres lenne a lakás a percegő csönddel

és nem jönnének a hangyák a kétnapos kajamaradékra

amit én még meg akartam enni, mert lusta vagyok boltba menni

és a sorok, amiket még meg akartam írni, az utolsó éjjel

és a sörök amiket még meg akartam inni, az utolsó éjjel

látod mennyi múlik egy- két apróságon,

hogy abszintot iszunk és táncolunk, holnap már óceánok

és kontinensek passzírozódnak be

a most még összesimuló testeink közé

hát hogy fér el ennyi távolság 

itt a szívben 

abba kéne hagynom a körömágyam és a száraz kenyér rágcsálását

de hogyan felejtsem el a hiányodat, és képzeljem azt, hogy itt vagy a városban, hogy csak pár utca és legfeljebb  duna van közöttünk, nem az atlanti óceán 

hát nem tudom,

nem megy, na

de még három sör és akkor újra megpróbálom, jó?

percek óta hallgattam a zenét, félig öntudatlanul, mert közben rendezgettem a könyveimet, de aztán annyira tetszett a szám és nem ismertem fel, hogy gondoltam megnézem kik ezek, akik ilyen jó komolyzenei cuccot vegyítenek szuper férfihanggal meg gitárral.

persze hogy egyszerre ment a spotify meg a youtube, de legalább kiderült hogy Schumanhoz megy az Editors

a tumblinak is hiányozhatunk, hogy kétszer kitette a képet magától. aww. amúgy elég idegesítő elfoglaltság egész nap a kis piros pöttyöt követni az óceánon meg kontinenseken keresztül miközben azon morfondírozom, hogy vajon ma hányni fogok-e a migréntől vagy hogy lesz-e olyan mókás augusztushuszadikánk, mint két éve, amikor M. itt volt, és hulla részegen megmásztunk a gellért hegyet és a légvédelmi ágyukon lovagoltunk.

apropó,  kép alapján már érthető, hogy miért gyűlöltem a dumbót?

harisnyaspippi

Pallag Zoltán: Annyi minden

harisnyaspippi:

Egy rakás könyvem ott maradt tenálad,

s az odaút, nos, az is elveszett.

Leltárt készítek, mi maradt utánad:

hézag a polcon Maupassant felett.

Mert mindennek van helye: neked, nekem.

Mert annyi minden múlik a könyveken.

Mert a könyveken annyi minden múlik:

egy szerelem, az utolsó randi,

múlik Velence, és Trieszt is múlik,

hol csak egy napot voltunk nyaralni.

Mert könyvekből olvastam, nem belőled,

vagyok hetven kilométerre tőled.

Üres, üres, üres elhordott szobám.

Ami fontos, rég nálad van minden:

regényes életünk, a Száz év magány,

vagy hetven kilométerre innen.

Egy nagy rakás könyv. Negyedik emelet.

Szokom a múlt időt. Alszom. Felkelek.