Dús délután száll alá, önmaga anyja, nénje…
Az ég csorbult, széles mosoly, eső elűzve.
A tudat, hogy tudok rólad, ma ima-féle,
Tudásom mosolyodról: virág, mellemre tűzve…
Bár messzi üvegablak két figurája lennénk!…
Bár kettőnk egy dicső zászló két színe lenne!…

Zugban fejenincs szobor, poros keresztelőmedencék,
Vert hadak zászlaja, rajta a jelszó: Fel, győzelemre!
De min vívódom?… Azért van tán arcod, nyugalmad,
Hogy tunyaság, csömör ópiumával gyötörjön… Nem tudom…
Őrült lelkem idegen önmagamnak…
Távolról szerettek, egy álmokon túli földön…

A mai nap eddig eleg vegyes, kezdésnek reggel 9kor meg részegen felhívott a fiúm, hogy milyen eszméletlenül jót buliztak, közben engem meg felzabaltak a hangyàk, aztán kiderült, hogy ópèter többé nem etet minket angolszalonnas tukortojassal és mangalica kolbásszal, beerve közöltek hogy életveszelyes a dizajn konstrukció a fejünk fölött ha jön a szel vagy a vihar, majd 2 srác megpróbált befuzni aktmodellnek,de sajnos elutasitottam ezt az élet kínálta remek lehetőséget, most meg kaptam egy ingyen könyvet.