Számozott mondatok III.

1. egy technikai malőrből születhet szerelem

2. ez nem kérdés, kijelentek, de ez egy másik történet

3.a keletinél csak bambultam ki a kocsma ablakán, a legszélső metallicás asztalnál ültünk a háttérben kárpátia üvöltött és én néztem a 7-es buszok ajtócsukódását

4.és akkor rájöttem, hogy a 7-es buszokra miért gondolok midig egy bizonyos gyengédséggel, még akkor is, ha már rég lecserélték az egész állományt

5.tizenhárom évesen, egy október végi reggelen, nyolc harmincötkor egy 7-es buszon lettem szerelmes, egészen pontosan a legelső ajtónál

6.ott állt egy szőke fiú, akit ma már majdnem mindenki látott, mert ő olvassa be a sport híreket , meg volt egy nyár, az olimpia éve,amikor vele volt kiplakátolva a fél város, de akkor még a nevét se tudtam, úgy kellett kinyomozni évkönyvek fényképei és kihallgatott lányöltözős beszélgetések alapján

7.de szívügyekben már akkor is elég reménytelen voltam, mert végül, amikor tudomást vett rólunk, a barátnőim közül mindegyikbe szerelmes lett a következő két évben, csak engem hagyott ki

8. mostmár biztos tökre bánja.

9. ja nem.

10. de aztán szerencsére a sámson történet analógiájára, amikor levágatta a hosszú szőke haját, hát elég gyorsan elvesztette minden erejét és kiszerettem belőle, pontosabban beleszerettem egy másik srácba, aki, pont ma néztem a fészbukon, már kopaszodik

11. de akkor még nem, és ő volt az, aki nyáron a palatinuson elég erőszakosan lesmárolt a csúszdás medencében

12. az volt életem első csókja, de ő ezt soha nem tudta meg.

What happened was, I got the idea in my head ㅡ and I could not get it out ㅡ that college was just one more dopey, inane place in the world dedicated to piling up treasure on earth and everything. I mean treasure is treasure, for heaven’s sake. What’s the difference whether the treasure is money, or property, or even culture, or even just plain knowledge? It all seemed like exactly the same thing to me, if you take off the wrapping ㅡ and still does. Sometimes I think that knowledge ㅡ when it’s knowledge for knowledge’s sake, anyway ㅡ is the worst of all. The least excusable, certainly. I don’t think it would’ve all got me quite so down if just once in a while ㅡ just once in a while ㅡ there was at least some polite little perfunctory implication that knowledge should lead to wisdom, and if it doesn’t, it’s just a disgusting waste of time! But there never is! You never even hear any hints dropped on a campus that wisdom is supposed to be the goal of knowledge. You hardly ever even hear the word “wisdom” mentioned! Do you want to hear something funny? Do you want to hear something really funny? In almost four years lf college ㅡ and this is the absolute truth ㅡ in almost four years of college, the only time I can remember ever even hearing the expression “wise man” being used was in my freshman year, in Political Science! And you know how it was used? Itwas used in reference to some nice old poopy elder statesman whi’d made a fortune in the stock market and then gone to Washington to be an adviser to the President Roosevelt. Honestly, now! Four years of college, almost! I’m not saying it happens to everybody, but I justget so upset when I think about it I could die.